Mi is az óvodaérettség?
A gyerekek körülbelül hároméves korukra válnak képessé arra, hogy néhány órát szüleik nélkül is el tudjanak tölteni. Ennek azonban vannak belső feltételei, ilyen például az én-tudat, vagyis az, hogy tudja, lénye világosan elkülönül az őt körülvevő világtól. Rendelkeznie kell egy szilárd belső képzettel a szeretett személyekről, így fantáziája segítségével bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására anya, apa arcát. Ettől a szülők nélkül töltött idő már nem tűnik végtelen, reménytelen várakozásnak, szorongáskeltő helyzetnek.
Fontos a szobatisztaság, valamint az, hogy képes legyen az önálló étkezésre (ami még fontos lehet, hogy a szülőkön kívül mástól is elfogadjon ételt), rendelkezzék a kommunikáció azon képességével, amely segítségével meg tudja értetni magát.
Ha ezek megvannak, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk valóban felkészült az óvodai életre. Nem fogja elviselhetetlennek érezni a hosszabb távollétet a megszokott környezetétől, édesanyjától. Bizalommal lesz majd egy idegen felnőtt iránt is, és képes lesz a tartós együttlétre, beilleszkedésre egy gyermekcsoport többé-kevésbé szervezett, de mindenképpen bizonyos szabályok szerint működő, hierarchikus rendszerébe.
Mikortól és miért érdemes óvodába járni?
Az óvodai életet azért érdemes kipróbálnia minden gyermeknek, mert a szocializáció, azaz a társas érintkezés fejlődésére nagyszerű hatással van. Közösségben élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem mindig teheti azt, amit szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Az óvodában töltött idő alatt egyre természetesebbé és mélyebbé válik az egymás iránti érdeklődés, a figyelem, a segítőkészség.
A közösség olyan erőfeszítésekre készteti, melyek fejlődő akaratát olyan működésbe hozzák, amire magányos tevékenység során nem lenne képes. Az évek alatt pedig kialakul a közösségi tudata, amire a későbbiekben nemcsak az iskolában lesz szüksége. Megtanulja, hogy a követelményeket a közösség közvetíti, felerősíti, így már nemcsak passzív alanya, hanem aktív részese lesz az őt körülvevő csoportnak.
Bár óvodáskorban a gyermekek barátságai még instabilak és olykor meglehetősen csapongóak, a gyermek itt tehet szert első kortársaihoz kötődő kapcsolataira, és elkezdődhet a szülőtől való fokozatos elszakadás. Ha az iskolát csemeténk óvodai múlt nélkül kezdi meg, ez az elszakadási folyamat jóval nehezebbé válhat. Ez azért fontos, mert az iskolára minden gyereknek fel kell készülnie, nemcsak általános ismeretekkel, hanem úgy is, hogy képes legyen alkalmazkodni majd az iskola napirendjéhez is. Azért jó az óvoda keretein belüli iskolafelkészítés, mert itt a gyermekek olyan óvodapedagógus segítségével fejlődhetnek, aki az életkori sajátosságoknak megfelelő bánásmódhoz szükséges végzettséggel rendelkezik.
Óvodás leszek
A kisgyermekkor egyik meghatározó időszaka az óvodáskor. A legtöbb kicsi életében ez az első igazán nagy változás, amikor az anya és a már jól ismert otthon védelméből idegenemberek, gyerekek közé kerül, idegen helyre. Nem könnyű az elszakadás, főképp, hogy eddig esetleg más napirendhez kell szoknia és új szabályokat elfogadnia. Ráadásul itt már nem hozzá alkalmazkodnak, hanem neki kell alkalmazkodnia másokhoz.
Ebben az életkorban kezdődik a gyerekek szocializálódása, elkezdenek nyitni kortársaik felé.
Ez a korszak a közös játékok, elfoglaltságok kezdete. Akár életre szóló barátságok is köttethetnek az ovi falai között, de az is bizonyos, hogy az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják a majdani iskolai élményeket. Nem mindegy hát, hogy szeretni fogja-e vagy sem az óvodát vagy mennyire kötődik majd az óvónénihez, csoporttársaihoz.
A beiratkozás előtti tájékozódást segíti az óvodák nyitottsága, a legkisebbek számára kijelölt ismerkedő napok. A gyermekek felvétele az óvodába: Alapvetően az óvodából kizáró ok nem létezik, a felvétel általános alapkövetelménye az, hogy a kicsi szobatiszta legyen és a 3. életévét betöltse. A szülő a gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti. Az újonnan jelentkező gyermekek fogadása elvileg folyamatosan történik, a befogadó létszámhatárok azonban korlátozhatják. A beiratkozás pontos idejét a város és az intézmény is közzé teszi.
Mit tegyenek a szülők, ha már felvették a gyermeküket az óvodába?
- júniusban megtartjuk az első szülői értekezletet melyen megtudhatják, gyermekük melyik csoportba került, ki lesz az óvó nénije,
- megbeszélhetik az első családban történő találkozást, megkapják az intézmény házirendjét, válaszolunk a felmerülő kérdésekre,
- megkezdődhet a beszoktatás ütemezése (ilyenkor jelezheti a szülő, mikor szeretné gyermekével megkezdeni az óvodát), kötetlen beszélgetés az óvó nénikkel
- a nyár folyamán séta vagy játékidőben szívesen látjuk az új óvodásokat „vendégjátékra” az óvoda udvarára, hogy ismerkedhessenek az új környezettel
- Érdemes az óvoda megkezdése előtt már hónapokkal többször a nagymamára bízni egy kis időre. Ezzel gyakorolhatjuk azt, hogy ha édesanyja nincs is egy időre vele, viszont fogja látni. Persze először jobb, ha a kicsihez jön a nagyi, később már mi látogassunk el hozzájuk.
- A napi játszóterezéskor csemeténk találkozhat kortársaival. A közös homokozás, csúszdázás közben megismerkedhet esetleg egy-két leendő ovis társával is, ami szintén könnyebbé teheti majd az óvodában töltött órákat.
- Fokozatosan alakítsunk ki egy, az óvodához hasonló napirendet. Az óvodában pontosan el tudják mondani, milyen ritmust kell majd követnie a gyereknek.
- Olvassunk olyan meséket közösen, amiben a főhős hasonló helyzet előtt áll, mint a leendő óvodás. Így alkalom nyílik egy kis beszélgetésre is, amikor a kicsi bátran kérdezhet, a mama, papa pedig mesélhet akár saját élményeiről is.
A beszoktatás
Mivel a sokrétű alkalmazkodás egyik kicsinek sem könnyű, érdemes némi időt rászánni a beszoktatásra, hogy kislányunk vagy kisfiunk később tartalmas és kellemes emlékeket őrizzen erről az időszakról. A családlátogatáson rögzített anamnézissel (előtörténettel) tájékoztathatták az óvónőket a gyermek eddigi betegségéről, esetleges műtétekről, beavatkozásokról, táplálék- és gyógyszerallergiáról. A rövid jellemzés a gyermekükről: milyen tulajdonságai vannak, milyen ételeket kedvel, illetve nem eszik meg, mi a kedvenc meséje, dala, milyen büntetési és dicsérési formát alkalmazunk otthon a nevelésben… Ez segíti hogy a gyermek kapcsolata és együttműködése is könnyebbé, zökkenő mentesebbé váljon.
Azok a gyerekek, akik az óvoda megkezdése előtt bölcsődébe jártak, bizonyos szempontból előnyben vannak azokkal a társaikkal szemben, akik egyenesen a családjukból érkeznek az óvodába. Mivel ők már jobban hozzászoktak a környezetváltozáshoz, a felnőttekhez, az óvó-nőkkel is általában hamarabb teremtenek kapcsolatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb törődést igényelnének a beszoktatás folyamán az óvónő részéről. Náluk viszont a folyamat általában jóval kevesebb időbe telik, hiszen tulajdonképpen csak az új helyszínt kell megszokniuk. A legtöbb volt bölcsődés 1-2 nap alatt tökéletesen megszokja az óvodát is. A bölcsődéből érkező kicsik könnyebben be tudnak illeszkedni az óvodai közösségbe, könnyebben segítik egymást, jobban tudnak alkalmazkodni egymáshoz és az óvodai szabályokhoz, hamarabb beleélik magukat társaik helyzetébe, örömébe, bánatába, és általában önállóbbak is.
Ha azonban a gyerkőc nem járt bölcsődébe, sokat tehetünk azért, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Néhány tipp, hogyan készítsük fel őket az előttük álló változásokra:
- Jó, ha a gyereket előre felkészítjük az óvodára. Beszélgessünk róla sokat, ha szóba hozza, a kicsi babáival, plüssállataival akár el is játszhatjuk az óvodai élet egy-egy jelenetét.
- A napi séták során többször el lehet látogatni az óvoda felé, ezzel a gyermek kíváncsisága is könnyen felkelthető. Általában ma már annak sincs semmi akadálya, hogy olykor a még beszoktatás előtt álló gyermek beálljon a többiek közé játszani egy rövid időre, akár a délutáni séta keretein belül is.
A beszoktatást segíti az is, ha a kicsi magával viheti valamelyik kedvencét, így egy kis darabot magával visz a megszokott otthon melegéből is.
Az első napokban a gyerekek a szüleikkel közösen tölthetnek el egy bizonyos időt (általában reggel 9 órától) az óvoda területén. Ez alatt van idő megismerkedni az épülettel, a kerttel, játszószerekkel, az óvó nénikkel és a dadusokkal.
A második ütemben a gyerekek már általában egyedül vannak a csoportban, a szülők addig saját ügyeiket intézik. A hét második felében általában már azt kérik a nevelők, hogy ebédeljen, vagy akár aludjon is ott a gyermek. Ha alvásra is ott marad, jó, ha már ébredés előtt odaérünk, hogy a kicsi elsőként a mi nyakunkba borulhasson. Amikor már a kis óvodást ott kell hagynunk reggelente, sose csapjuk be. Még a kegyes hazugság, lódítás is keserves lehet csemeténknek. Eszünkbe se jusson búcsú nélkül megszökni előle, mert azt a gyermek büntetésként élheti meg. Mindig rendesen köszönjünk el tőle, mondjuk meg, hogy ebéd előtt vagy után, alvás előtt, vagy utána jövünk érte. Ne azt mondjuk, hogy mindjárt vagy nemsokára, a gyerek még nem érti pontosan ezeket a kifejezéseket. Konkrétan határozzuk meg neki, hogy napjának melyik szakaszához kötheti a mi megérkezésünket. Még ha búcsúzkodáskor sír is, az új játékok és társak láttán biztos, hogy hamarosan megnyugszik. Ellenkező esetben egy erősebben kötődő gyereknél előfordulhat, hogy minden percben arra vár, hogy a mama visszatérjen.
Ha már elbúcsúztunk tőle, és megbeszéltük, mikor megyünk érte, határozattan induljunk dolgunkra. Ne forduljunk vissza újra, ha a kicsi sír, a többszöri elbúcsúzás és elszakadási kísérlet csak azt az érzetet erősíti a gyerekben, hogy valami rossz dolog történik vele, nincs biztonságban.
Legyünk bizalommal az óvónő és az óvoda iránt. A kicsiknek – mint tudjuk – érzékeny antennáik vannak, ha pedig azt érzik, hogy szüleik bizalmatlanok, ők is azok lesznek. Az aggódásunkat, félelmeinket is tegyük félre, ugyanis ezt is biztosan megérzi a gyermek. Ne aggódjunk, hiszen szakképzett emberek vigyáznak majd a kicsire, akik nap, mint nap ezt a munkát végzik, és már nem egy új gyerekkel volt dolguk. Ha viselkedésünk azt sugallja csemeténknek, hogy biztonságos és jó helyen van, nemsokára önfeledten adja magát át az új élményeknek.
A legjobb, ha partnernek vesszük az óvónőt, osszuk meg vele bátran gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteinket is, ezzel is sokat segíthetünk, hogy gyermekünket megismerje, és minél könnyebben értsen szót vele. Ez pedig a csemeténk dolgát is jelentősen megkönnyíti.
Számíthatunk arra, hogy kezdetben minden gyermek tiltakozik a változások ellen. Ha nyíltan ellenkezik, sír, toporzékol, mindenki számára egyértelműen átéli és kifejezi, hogy az újhelyzet nem kívánatos számára.
Előfordulhat azonban, hogy a kicsinél különböző más tünetek is felbukkannak az óvodakezdéssel egy időben. Az addig megbízhatóan szobatiszta kicsi éjszakánként újra bepisil, sírós, nyugtalan lesz. Egyes tünetek általában a fegyelmezett, látszólag meglepőkönnyedséggel alkalmazkodó gyerekek egy részénél néhány nap vagy hét elteltével váratlanul jelennek meg. Ilyenek lehetnek, hogy esetenként agresszívvá válik vagy dadogni kezd, rágja a körmét, reggelenként fáj a hasa, vagy akár az evést is megtagadja. Ez utóbbi tünetek azonban meglehetősen ritkák, és kialakulásukban az óvodakezdés tényén kívül természetesen még számos más ok is közrejátszhat. Ezeket is mindenképpen fel kell tárni ahhoz, hogy megoldhatóak legyenek. Ne felejtsük el, hogy a gyermekek nagyon különbözően reagálhatnak az azonos hatásokra.
Sok gyereknek néhány nap, hét elteltével már nincs is kedve oviba mennie. Az újdonság varázsa megcsappant, rájött ő is, hogy ez viszonylag állandó része lesz az életének. A saját és csemeténk helyzetét is megnehezítjük azonban azzal, ha ilyenkor engedünk kérésének, és otthon maradunk vele. Ha rendszeresen jár az oviba, könnyebben megszokja, a betegségek miatt úgyis eleget fog hiányozni. És ha sokat hiányzik, kevesebb barátja lesz, és sok mindenből kimarad, ami a csoport összetartását fokozza.
Érdeklődjünk a kicsi felől rendszeresen az óvó néninél, így mi is könnyebben figyelemmel kísérhetjük őt, és ő is azt látja, hogy megbízunk az óvó néniben. Ha bármilyen tünetet észlelnének gyermeküknél, kérdezzenek nyugodtan a nevelőktől.
Az óvodánk célja
Az óvodákban zajló élet központjában a játék és a családias légkör áll. A legfontosabb az, hogy a gyermek jól érezze magát, hogy személyiségének alakulását sokoldalú képességfejlesztéssel segítsük, harmonikusan fejlődjön, és komplex élmények érjék. A gyermek játéka nagyon sok jelenséget foglal magában. A gyermekek játszanak bizonyos eszközökkel – ezek lehetnek kifejezetten játékszerek is, de gyakran ugyanígy eljátszanak egy-egy használati tárggyal is -, és játszanak minden kellék nélkül, pusztán képzeletükre, fantáziájukra hagyatkozva. Játszanak egyedül és együtt.
Különféle tevékenységeik közül elsődleges a játék, lényegében nincs olyan élménye a gyerekeknek, amely ne válhatna bármikor egy játék kiindulásává. Minden lehet játék, de mégsem minden az. Ami a játékot a legjobban elkülöníti minden más tevékenységtől, az a játék öröme. A játszó gyerek ellazult és derűs, még ha maga a játék feszült is. Ilyenkor gyermekünk mentes a gondoktól, még ha esetleg komoly erőfeszítésébe kerül a játék.
A játék önmagáért való. Maga a tevékenykedés, a manipuláció, maga az elképzelés szerzi meg az örömet a kicsinek, nem pedig az, hogy egy szükséglete vagy vágya kielégült. A játék nem szükségleti kielégülést jelent, hanem feszültség-csökkenést eredményez. Inkább az átélés, beleélés, illúzió és az önmagáért való tevékenység öröme jellemzi.
A játékban örömforrás lehet a funkciógyakorlás, a hatékonyság, a ritmusosság és az utánzás is. A gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami körülveszi őket, óvodáskorban ez főleg a közvetlen környezetre terjed ki.
Fontos a játék tartalma is, ami szintén feszültség-levezető és így örömforrás lehet. A játék elősegíti a konfliktusok csökkentését (például az agresszívnak tűnő játékok), lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára (pl. a papás-mamás játékok), és feldolgozatlan vágyaik megélésére szerepcserével (amikor a gyenge győz az erősebb, a kicsi a nagy felett).
Gyermekeink játékai sokszor a valóságból táplálkozik, leutánozzák, eljátsszák a felnőttek világát. A játék által lehet megismerni, megtanulni, megtapasztalni a gyermeket körülvevő világot, a játékkal meg is hódíthatja.
A 3 éves gyermekekre még inkább a magányos játék jellemző. Ilyenkor a játékszer és a cselekvés még olyan mértékben leköti, hogy a másik gyerekre nem tud és nem is akar figyelni. Ez például általános a bölcsődei csoportokban, ahol a gyerekek egymástól sokszor elkülönülve, akár hátat is fordítva játszanak.
Ezután következik a szemlélődő játék, amikor a gyerek számára már nemcsak saját tevékenysége fontos, hanem érdekli az is, hogy mit csinál a másik. Van a gyerekeknek egy olyan életszakasza is, amikor már keresi a társaságot, de még nem működnek együtt. Ilyenkor a másik gyerek mellett hasonló vagy ugyanolyan játékot folytat, mint társa.
Később már el is cserélik egymással a játékszereket vagy leutánozzák egymást. Ekkor fejlődnek ki a kezdeti társas kapcsolatok. Ilyenkor már beszélnek is egymáshoz, de még nem tervezik meg közösen a játék menetét.
Az együttműködő játék a társakkal végzett játék legfejlettebb formája. Ilyenkor több gyerek egy cél érdekében összefogva játszik már. Megosztják a szerepeket és a tevékenységeket is.
Az óvoda elsődleges célja tehát az, hogy megteremtse azokat a körülményeket, amelyek az oda járó gyermekeknek biztosítanak minden olyan feltételt, mely a nyugodt, elmélyült, átszellemült játékhoz szükséges lehet. Minden óvodában vannak szabad és irányított játékok is, utóbbiban az óvónő is mindig szervesen részt vesz. A gyermekek a játék segítségével észrevétlenül tanulnak és fejlődnek, és mindezt még élvezik is. Ne fosszuk meg ettől őket!
Iskolaérettség
Az óvoda funkcióihoz tartozik az is, hogy az iskolai életre alaposan felkészítse a gyermekeket, mind testileg, mind lelkileg. Olyan alapvető ismereteket sajátítanak itt el a gyerekek, amelyekre az iskolai tananyag elsajátításánál már építkezhetnek, és könnyebben birkózhatnak meg az ott rájuk váró elvárásokkal.
Ezért az óvodáskor végére a gyermekeknek az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában meghatározott fejlettséget, érettséget kell elérniük ahhoz, hogy iskolába mehessenek. Testileg fejletté válnak, megváltoznak testarányaik, megkezdődik a fogváltás.
Mozgásuk összerendezettebbé, koordináltabbá és harmonikusabbá válik. Lelkileg egészségesen fejlődnek, érdeklődővé, figyelmesebbé válnak. Gondolkodásuk, emlékezetük is fejlettebbé válik. Beszédük, kommunikációjuk, kifejezőképességük életkoruknak megfelelő tempójúvá és hangsúlyúvá alakul.
Környezetük és társadalmi ismereteik kibővülnek, elemi ismeretekkel rendelkeznek mind a közlekedés, mind pedig a viselkedés, udvariassági szokások területén. Ismerik szűkebb lakóhelyüket, a környezetükben élő növényeket, állatokat, azok gondozását, védelmét.
Felismerik az öltözködés és időjárás összefüggéseit. Szociálisan is éretté válnak az iskolára. Képesek a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre a felnőttekkel, társaikkal.
Képesek a szabályokhoz alkalmazkodni, kitartóak és önállóak.
Az óvodánk nyitva tartása:
Az óvodában reggel 5.30-től már fogadjuk a gyermekeket.
Minden óvoda napirendjének alapja az, hogy a gyermekek minél több időt tölthessenek el játékkal, kiélhessék játék-, mozgás- és szabadság igényüket. Ezen tevékenységek köré alakítottunk ki egyfajta rendet, amelyhez a gyermek könnyedén alkalmazkodhat.
A reggelire 8-9 óra körül kerül sor, majd ezután játék következik körülbelül 10-ig. Ez általában benti játék, (rajz, mintázás, ének, környeze-ti ismeretek, testápolási teendők) lehet egyéni vagy csoportos.
Negyed 12-ig a szabadban élhetik ki a gyerekek mozgási igényüket, majd következik az ebéd, és a csendes pihenő. Ébredés után következik az uzsonna, majd a délutáni játék egyéni fejlesztéssel, és ilyenkor kerül sor a különféle plusz órákra is.
A napirendet a gyermekek érzékenységétől függően lehet alakítani.
Az óvoda 16.30-ig van nyitva
Azért azt érdemes megjegyezni, hogy reggel 8-ig jó beérni minden kis-gyermeknek az oviba, mert a délelőtti foglalkozások alatt van alkalma a csoporttársaival játszani, kapcsolatait megalapozni és elmélyíteni. Ha ennél később kapcsolódik be, az óvónők tapasztalatai szerint nehezebben talál barátokra társai között.